Cristiano Ronaldonak köszönhetően mindig nagy figyelem övezi a Portugál válogatott szereplését, s bár általában az esélyesek között emlegetjük őket, az igazság az, hogy ha a nyers tényekre szorítkozunk, akkor a portugál nemzeti válogatott még mindig nem tartozik a valódi elitbe.
Ennek rendkívül egyszerű oka van: míg Ronaldo a korszak egyik legkiemelkedőbb játékosa, addig a többiek nem érnek fel hozzá tudásban. Ha ugyanis a többi nagy esélyesre pillantunk, – legyen ez Németország, Brazília, vagy épp Olaszország -, akkor látható, hogy ezekben a csapatokban nem egy ember vállán nyugszik a teher. Portugália esetében azonban ugyanaz a helyzet, mint az argentinoknál.
Míg ott mindenki Messitől várja a csodát, addig itt CR7 kapta a messiás szerepét, ám legyen bármilyen korszakos zseni is ő, nagyon úgy fest, hogy arra még az ő kiváló adottságai sem elegendők, hogy a hátán vigye a többieket a csúcsig.
A válogatott kétség kívül a 2006-os világbajnokságon tűnt a legerősebbnek, amikor Luis Figo vezette a csapatot, Ronaldo pedig az akkori egyik, ha nem a legjobb (fiatal) játékos volt, ráadásul olyan csapattársak voltak mellette, mint Deco és Ricardo Carvalho, akik erejük teljében voltak. Ennek eredményeképpen egészen az elődöntőig meneteltek, s még egy olyan kőkemény ellenfelet is legyőztek, mint Anglia, igaz büntetőkkel. Végül nem jött össze a csoda, és Németország jelentette a végállomást, ám ez így is kiváló eredménynek tekinthető, amit azóta sem sikerült megismételni.
A remény aztán tíz évvel később csillant meg újból, amikor 2016-ban megnyerték az Európa-bajnokságot – ráadásul a végjátékban már Ronaldo sem volt a csapat segítségére – ám a lendület itt elfogyott, és két évvel később Uruguay búcsúztatta a válogatottat a 2018-as világbajnokságon.
Most azonban ismét úgy tűnik, hogy a vb egyik favorit csapata lehet a Portugál, méghozzá köszönhetően a feltörekvő – fiatal – tehetségeknek.
Joao Felix az átigazolási időszak legdrágábbja volt, amikor az Atlético játékosa lett, ám nem véletlenül. A bajnokságban 15 góllal és 7 gólpasszal bebizonyította, hogy fényes jövő áll előtte, ráadásul még csak 22 éves, és szomjazza a sikert. Mögötte ott van a középpályán Bruno Fernandes, aki a United egyik legjobbja, és a legjobb korban van, hisz 27 évesen már mentes a blőd hibáktól, és kellően megfontolt ahhoz, hogy kényes szituációkban a megfelelő döntéseket hozza meg. Irányítónak pedig ott van Bernardo Silva, aki a City sikereiből jócskán kivette a részét.
De egyetlen pillanatig sem szabad megfeledkezni a legfontosabbról. Ronaldoról.
Noha már 37 éves – és valljuk be, a legtöbb játékos számára ez már épp a nyugdíjba vonulás időszaka -, még mindig a csúcson van. Ehhez hihetetlen akaraterőre, edzésmunkára, és kitartásra van szükség. Ugyan a játékstílusa évről-évre változik, hisz a fizikai korlátait neki is el kell fogadnia, de ez mit sem változtat azon, hogy még mindig az aktuális klubcsapata és a válogatott vezére.
Benne megvan az a plusz, ami nem sokakban. Ronaldo ugyanis képes egy-egy villanással eldönteni a sorsfordító pillanatokat. Ha pedig mellé felsorakozik a válogatott és a többiek is kihozzák magukból a maximumot, akkor bizony a legkevésbé sem lenne meglepő, ha végül Portugália emelhetné a magasba a világbajnokság trófeáját.
